A sav-bázis egyensúly fontossága

Induljunk ki abból, hogy az összes egyensúlyi állapot közül, amit az emberi szervezet igyekszik fenntartani, a legdöntőbb a savasság és a bázikusság (vagy lúgosság) közötti egyensúly. A szervezet a végletekig képes elmenni abbéli igyekezetében, hogy fenntartsa vér megfelelő, enyhén lúgos természetét. Viszont nagyon könnyen és gyakran előfordul, hogy a testszövetek elsavasodnak. Ez a megbomlott egyensúly egyfajta káoszhoz vezet, és megnyitja az utat a betegségekhez. Minden betegség és a rossz közérzet mögött is a testnedvek és a szövetek elsavasodása áll. Ugyanis a test kizárólag akkor válik sebezhetővé a kórokozók által, amikor elsavasodott. Az egészségesen lúgos kémhatású egyensúlyi állapotban a kórokozók nem tudnak megtelepedni. Továbbá a savak jelenléte mindig arra utal, hogy megbetegedtünk, betegek vagyunk. Röviden, a jó egészség feltétele, hogy a testünk sav-bázis egyensúlya megfelelő legyen.

A savasság és lúgosság viszonyát a tudomány mennyiségileg fejezi ki egy 1-től 14-ig terjedő  skálán, amit úgy nevezünk, hogy „pH”. Ezen a skálán a 7-es érték tekinthető semlegesnek. A 7 alatti értékek jelölik a savas, a 7 felettiek pedig a lúgos tartományt. Technikai értelemben a pH érték a hidrogénionok (pozitív töltésű molekulák ) koncentrációját mutatja bármely oldat vonatkozásában. 
Érdemes megjegyezni, hogy körülbelül húszszoros mennyiségű lúgos anyag szükséges a vérben lévő egyetlen egységnyi sav semlegesítéséhez, tehát jobb és könnyebb az egyensúlyt fenntartani, mint visszanyerni.

Ahogyan a testhőmérsékletünknek 37 fokon kell maradnia, ideálisan a vérünket is a 7.365-ös pH- értéken kell tartanunk – amely nagyon enyhén lúgos. 
A pH –t lehet mérni a vizeletből és a nyálból is, de a legfontosabb a vér, és ennek kell a legszűkebb sávon belül maradnia. A test különböző részeinek egyébként is eleve különböző a pH-szintje. A vérnek és a szöveteknek enyhén lúgosnak kell lennie, de például a vastagbél enyhén savas, továbbá a vizelet is enyhén savas vagy semleges kell, hogy legyen. A nyál többnyire változó. A vizelet pH-ja tud a legjobb képet adni arról, hogy mi történik a szövetekben, de ez nem mindig pontos. A vér pH–ja megbízhatóbb, és így jobban megmutatja a belső állapotokat.